Magammal viszem a lelked
/részlet/

…Mikor már pontosan meg tudta különböztetni a kacsát rokonától, a libától, fontos feladatot kapott.

Mrs. Dietrick megbízta, hogy terelje le a libákat a legelőre.

Elmagyarázta, hogy csak egy darabig kell, hiszen a liba okos állat és megtalálja a zöld eszenciát. Sőt, még haza is talál, csupán délután kell eléjük menni és elkülöníteni a többi tollastól.

- Látod, Ray? Ez a tíz liba a mienk, aminek a szárnya piros festékkel meg van jelölve. Erről megismered, ha majd jönnek haza. Na, itt egy terelővessző, hajtsd le őket – bíztatta Mrs. Dietrick.

A fiú egészen ügyesen terelgette a jószágokat, s egy kis idő múlva már otthon is volt.

- Kész vagyok! Lementek a libák a többihez. Rengetegen voltak – büszkélkedett.

- Jól van, akkor délután ne felejts el értük menni – kérte a gazdasszony – tudod, a szárnyuk pirosra van festve.

- Persze, minden rendben lesz.

Délután magabiztos léptekkel ment a libák elé. És tényleg, már jöttek hazafelé. Azaz, hogy rengetegen jöttek hazafelé. Ray egy pillanatra megtorpant, de aztán eszébe jutott, hogy az ő tíz libája meg van jelölve. Igen ám, csak a galiba akkor kezdődött, mikor ezer liba közül háromszázharmincháromnak volt pirosra festve a szárnya. A fiú kétségbeesetten kereste a libáit, de ezek a tollas népek úgy hasonlítottak egymásra, hogy nem lelte őket a tömegben. Mikor üres lett a legelő, biztos volt benne, hogy az ő libáit ellopták. Szent meggyőződése volt, hiszen reggel olyan jól megfigyelte a csapatot, hogy most is felismerte volna. Szomorúan bandukolt hazafelé. A kapu előtt megállt, száját félrehúzta, és csak ennyit motyogott:

- Ajjaj. Mi lesz ebből? Lába kélt a libalábnak – egy erős mozdulattal kitárta a kapuszárnyat. Mrs. Dietrick már várt rá.

- Hát a libákat hol hagyta, fiatalúr? – kérdezte sejtelmes vigyorral az arcán.

- Azt hiszem, ellopták. Vagy világgá mentek, de nem találtam őket… - hebegett. Mrs. Dietrick magához szólította a fiút, és az egyik ól felé mutatott.

- Na gyere, és kukucskálj csak be oda.

Ray némi vicsorgás után, lassan a palánkon lévő réshez emelkedett. Nem akart hinni a szemének. Mind a tíz liba ott pacsált az itatóban. Meglepettségéből Mrs. Dietrick nyerítést megszégyenítő vihogása zökkentette ki. Elviselhetetlen, hogy néhány gőgös gúnár így lóvá tette. Persze másnap, az új iskolában hamar publikussá vált az egyszeri libapásztor esete…