Jasmin
/részlet/

…Az őszi nap aranysugarai megtörtek a remegő sárga nyárfalevelek között, s élesztgetve az elsárgult fűszálakat verődtek a nyársirató talaj menti életre. A bejáró két szélén a már pirosodó szúrós galagonyabokrok sorakoztak, álltak vigyázzt az úton haladóknak. Ray és Jasmin az elsárgult levelek között lépkedtek. Egy vastag törzsű fánál ért véget sétájuk. Ray a fának támaszkodott és mindkét kezét megszorította a lánynak. Szótlanul álltak egymással szemben, kíváncsian várva, mi fog történni a következő pillanatban. Egész testüket ideges melegség árasztotta el. Ray ujjaival megcirógatta Jasmin gyönyörű, sima arcocskáját, majd forró tarkóját simogatta.

A lány összerándulva hajtotta hátra fejét és észrevétlenül engedett szabad utat a szelíden simogató forró kezek számára, melyek egyre erősödő vágyat ébresztettek benne. A fiú szorosan magához ölelte, és szenvedélyesen szájon csókolta. Ott álltak a nagy fa alatt, ami sárga leveleit hullatta a szerelmesekre, mintha örökre megáldotta volna őket őszi imájával: búcsúztatva a nyarat, és várva azt. Jasmin egy írást nyújtott át Raymondnak, amin ez állt:

Máté evangéliuma: „Ekkor elhagyá őt az ördög. És ímé angyalok jövének hozzá és szolgálnak vala néki.” Hamarosan találkozunk. Jasmin.
…